A mai hírfolyamban döbbenetes hírt közölt az Index.hu. Azt írják, hogy Nagykanizsán megverte szomszédjait, nagyothalló és siketnéma – gyerekeket, nőket – egy ittas ‘férfi’, mivel azok hangosan hallgatták a televíziót. Hogy miért írok a blogon erről a kétségkívül gyáva és aljas cselekedetről? Azért mert ez újabb és újabb kérdéseket vet fel, ha a hallásproblémákkal élőkkel kapcsolatos elfogadásról és toleranciáról beszélünk. De ne szaladjunk ennyire előre.
Zéró tolerancia
Azt hiszem, a hallással kapcsolatos témákat tekintve nincs ennél kényesebb. Minden leírt vagy kimondott szónak hatványozott súlya van. Valamiért mindenki ódzkodik attól, hogy úgy fogalmazzon, ahogyan azt valójában gondolja, vagy egyszerűen kerüli a véleménynyilvánítást. Itt az ideje viszont elkezdeni beszélni róla, írni, értekezni és hozzájárulni valamilyen módon ahhoz, hogy társadalmi szintű változást érjünk el. A poszt hosszú lett, ezért két részletben fogjuk leközölni. És nem a hallássérültekről szól.
Itt az ideje tisztán látni. És szerintem hallani is.
Pertl Petra, a Hallásspecialista Blog főszerkesztője kért meg, hogy az elsőt írjam meg én. Örömmel – válaszoltam neki szinte azonnal, majd’ két hónap gondolkodás után. Mert, hogy vannak itt ezek a dolgok az elsővel kapcsolatban.
A látszat ellenére itt állunk a rajtvonalon
Az első poszt az valami olyasmi lehet, mint az előszó az iskolai tankönyvben. Kevesen olvassák el, és általában nem is túl érdekes. És még kevesebben vannak, akik felelnek vagy feleltetnek belőle, attól függően ugye, hogy ki hol áll.
Kivételek persze néha akadnak.
