Pertl Petra, a Hallásspecialista Blog főszerkesztője kért meg, hogy az elsőt írjam meg én. Örömmel – válaszoltam neki szinte azonnal, majd’ két hónap gondolkodás után. Mert, hogy vannak itt ezek a dolgok az elsővel kapcsolatban.

A látszat ellenére itt állunk a rajtvonalon

Az első poszt az valami olyasmi lehet, mint az előszó az iskolai tankönyvben. Kevesen olvassák el, és általában nem is túl érdekes. És még kevesebben vannak, akik felelnek vagy feleltetnek belőle, attól függően ugye, hogy ki hol áll.

Kivételek persze néha akadnak.

Úgy húsz évvel ezelőtt szem- és fültanúja  voltam, amikor a második gimnáziumi biológia óránkon az egyik diáktársam egy gyenge hármast kapott a feleletére. Rendben, elfogadom, hogy ennek azért így első olvasatra nincs különösebb hírértéke. Sőt másodikra sem.

Azonban az első óránkon a biológia tankönyv bevezetője (!) volt a téma.

Az előszó.

Abból kellett volna felkészülni. Abból feleltetett a Tanárnő. Szó szerint idézett válaszokat várva. Ha ez most nem egy poszt lenne, hanem egy prezentáció, akkor megkérném a hallgatókat, hogy tegye fel a kezét, aki felelt bármelyik iskolai tankönyv előszavából! Vagy ismer olyat aki felelt belőle. Gondolhatják mennyire voltunk naprakészek a témából. Az előszóból felelni? Akkor ott mindannyiunk számára el is dőlt, hogy az előszó ezek szerint mégis csak fontos. Meg hogy a hátralévő középiskolás években bizony heti két órára már biztosan tanulni kell.

Ha jól emlékszem kék színű volt a könyv, nem zöld

Sajnos a főiskolán sem kötöttem nagyobb barátságot a tantárggyal. Bár akkor már anatómiának hívták, és sehol nem voltak növényi és állati eredetű kérdéssorok meg tesztek, mégis könnyebbnek tűnt 400 (!) darab, különböző négyütemű gimnasztika gyakorlatot kitalálni és lerajzolni, mint megtanulni, hogy hol ered a musculus quadriceps femoris. Vagy éppen hol tapad a musculus gluteus maximus.

Persze azóta eltelt két évtized, és már tanulnom sem kell: egy-egy keményebb futballmérkőzés után meg is tudom mutatni ezeket a pontokat. Sőt, azt is tudom, hogy melyik az emberi test legkisebb csontja. És azt is, hogy hol található. Ami a leírtak alapján akár szép teljesítménynek is mondható.

Aztán öt évvel ezelőtt mégis úgy alakult, hogy egészségügyi kommunikációval fogok foglalkozni. Most pedig arra vállalkozom, hogy megírjam az első posztot egy felettébb ígéretesnek tűnő, hallás-rehabilitációról értekező blogon. Aztán még egyet, meg még jó sokat.

Az élet már csak ilyen.

A Hallásspecialista Blogon ugyanis a hazai hallás-rehabilitációs szakma kiválóságai vállalták, hogy megosztják a gondolataikat az olvasókkal. Fül-orr-gégész és audiológus szakorvosok és hallásspecialisták fogják mindenki számára könnyen befogadható módon, közérthetően leírni, hogy milyen megoldásokat kínál napjainkban a tudomány az érintettek számára.

Érdekes hazai és nemzetközi cikkekből fogunk szemezgetni vagy éppen első kézből fogjuk Önöket megismertetni az újdonságokkal, a hallásproblémák kezelésének sikereiről. A könnyedebb témájú írások mellett természetesen a komolyabb hangvételű posztok is fontos szerepet fognak kapni, és nem tartunk néhány kényesebb kérdés felvetésétől sem.

Időről-időre előkerül a fülzúgás problémaköre, illetve fontosnak tartjuk azt is, hogy a témával foglalkozó könyvekre is felhívjuk a figyelmet.

Állandó szerzőink mellett publikálni fognak a szakma különböző szegmenseiből érkező vendég szerzők, orvosok és más kapcsolódó területekről érkező specialisták is. 

Egy szó, mint száz: érdemes lesz velünk tartani!

És nem csupán azért, mert a posztok végére kiderül, hogy a legkisebb csontunk természetesen a középfülben található, és kengyelnek hívják.