A mai hírfolyamban döbbenetes hírt közölt az Index.hu. Azt írják, hogy Nagykanizsán megverte szomszédjait, nagyothalló és siketnéma – gyerekeket, nőket –  egy ittas ‘férfi’, mivel azok hangosan hallgatták a televíziót. Hogy miért írok a blogon erről a kétségkívül gyáva és aljas cselekedetről? Azért mert ez újabb és újabb kérdéseket vet fel, ha a hallásproblémákkal élőkkel kapcsolatos elfogadásról és toleranciáról beszélünk. De ne szaladjunk ennyire előre.

Zéró tolerancia

Mi kell ahhoz, hogy egy férfi kezet emeljen egy nőre? Meddig kell lealjasodnia ahhoz, hogy bosszúvágytól vezérelve megüssön egy gyereket? Milyen érvek állnak amellett, hogy egy ilyen állatot visszafogadjon a társadalom, és mi a megfelelő büntetés az ilyen számára? Hogyan fogja ez az ember jóvátenni azt, amit elkövetett?  Milyen motivációja lesz erre? Ha nincs belső késztető erő, akkor ki vagy kik fogják elérni azt, hogy legyen?

Csak néhány kérdés, ami azonnal megfogalmazódott valószínűleg minden jóérzésű olvasóban. És gyorsan le is írom, hogy messziről szeretném elkerülni a demagógia legapróbb látszatát is. Azonban itt van ez a felháborító eset, amit szeretnék egy kicsit más szemszögből is körbejárni.

A fül-orr-gégész és audiológus szakorvosok, hallásspecialisták, valamint a hallókészülék iparági marketingesei gyakran értekeznek arról a sajtóban, hogy milyen egyszerű lehetőségei vannak a környezetnek a családtag(ok) hallásproblémájának felismerésére. Az esetek többségében az üvöltő televízió hangját hozzuk fel példaként: a szomszédok, családtagok számára már-már elviselhetetlen a hangerő, a hallásproblémával élő személy azonban – mivel a hosszú évek alatt fokozatosan romlott a hallása – ebből semmit nem érzékel. Az évek alatt folyamatosan hangosítgatta fel a televíziót, nem egyik pillanatról a másikra.

Neki nem hangos a tévé, azonban az egész lépcsőház zeng, vagy ahogy Straub Dezső egy korábbi interjúnkban szellemesen megjegyezte: ‘Azt a két meccset ő (Straub Dezső édesapja – PM) nézte, négy emelet meg hallgatta, úgy bömbölt a készülék. Kérdeztem is tőle: „Papa, nem szidják a lakók ilyenkor a Nagyit?” „Nem tudom, nem hallom a TV-től” – válaszolta.’

Jó példa továbbá az alábbi nagyon kedves, pár perces videó, amiben hallásproblémával élők beszélnek arról, hogy milyen változást hozott életükbe a hallókészülék viselése. 2:00 környékén azt mondja egyikőjük, egy mosolygós úr, hogy amióta hallókészüléke van, ‘nem tesznek szemrehányást, hogy de hangos a tévé’.

 

És akkor itt van ez a februári nagykanizsai eset, ami egyszerűen megmagyarázhatatlan. Valószínűleg a tettes pontosan tudta, hogy a szomszédok nagyothallók/siketnémák és valószínűleg nem ez volt az első alkalom, hogy hangosan hallgatták a televíziót. Toleranciáról vagy megértésről nem hogy nem beszélhetünk, de… és most a mondatot nem fejezem be, mindenki illessze oda vérmérséklete szerint a megfelelő befejezést. Nem titkolom, hogy az enyém nyomdafestéket vagy monitor pixelt nem tűrő befejezés lenne.

Természetesen azért van jó pár lehetőség az éphalló/nagyothalló családtagok televíziózásának egyszerre történő élvezetére, és a megoldás is egyszerű. Míg a speciálisan, erre a célra kifejlesztett vezeték nélküli fülhallgatókkal a nagyothalló személy jóval nagyobb hangerőn hallgathatja a televíziót, a család ép halló tagjai a normál tartományban élvezhetik a műsorokat egy időben. Szerencsére ezek az eszközök napjainkban már bármelyik hazai hallásközpontban elérhetőek.

Persze. Jó lenne, ha minél többen használnának ilyen kiegészítőket, mert egy lakótelepi épületben valóban zavaró lehet, ha zeng a lépcsőház. Ezen kár lenne vitatkozni, aki szoros szomszédságban él, az már biztosan bosszankodott az áthallatszó zajok miatt.

Azonban nem gondolom, hogy előfordulhat bármilyen olyan helyzet, amire a megoldás az agresszió lenne. Egyszerűen nem létezik olyan szituáció, ami azt eredményezhetné, hogy egy férfi megverjen egy nőt vagy egy gyereket.

Mélységesen elítélem a családon belüli és a családon kívüli erőszakot is, így remélem ez a nagykanizsai ámokfutó is megkapja majd a méltó (ha van ilyen) büntetését.

Ez ügyben sem lehet más, csak zéró a tolerancia.