Kicsit könnyed, ám annál szívet melengetőbb témával készültem mára, ebben a borús, esős, kissé szomorkás időben. Amikor témát kerestem blog cikkemhez, elmélyülten bogarásztam otthoni kis könyvtáramban. Eközben férjem ecsetelte napjának legizgalmasabb részleteit, szorgalmasan „ühümöltem”, és közben persze fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél. Ismerős a szituáció?
Azt hiszem többen jártunk már hasonló cipőben, ám én egy igen fontos kérdésnél lebuktam, és rögtön a fejemhez vágta, hogy én a fülem botját sem mozdítom, rá se hederítek. Ez a kifejezés (hogy stílusos legyek) szöget ütött a fejembe 
ezért csokorban gyűjtöttem nektek egy-egy fülhöz kapcsolódó szólást.
 |
| Fülem bojtját sem mozdítom |
Akkor kezdjük is talán az előbb említettel, hiszen az eredete annyira kedves, hogy mindenképpen szót érdemel. A füle botját se mozdítja kifejezés (eredetileg: bojtját) a hiúzoktól eredeztethető. A hiúz nagyon óvatos, félénk állat, veszély esetén megdermed, és ilyenkor még a füle bojtját se mozdítja. Mondhatnám az egyik fülén be, a másikon ki, süket füleknek beszél, és hasonló jelentéssel bír, hogy elereszti a füle mellett.
Akinek valami van a füle mögött, az titkol valamit, de se füle se farka beszéddel nem vehetjük rá, hogy elfecsegje nekünk. Aki vakargatja a füle tövét, bizony bajban van, de lehet, hogy a füle is alig látszik ki a sok munkából, úgyhogy hagyjuk, hogy végezze a dolgát. A fülünket hegyezni, azaz hallgatózni nem ildomos, de ha valami megüti a fülünket, vagy csak fél füllel halljuk akkor azon bátran morfondírozhatunk.
Ha egy ismerősünk elereszti fülét farkát, megpróbálhatjuk megvigasztalni, de ne rágjuk a fülét, azzal nem segítünk rajta.
Folytathatnám még a sort, de engedjétek meg, hogy egyik legkedvesebb írom regényhősével, Fülig Jimmy-vel köszönjek el, aki nevét fülig érő szájáról, hatalmas mosolyáról kapta.
(Fotó: Fülig Jimmy: zoldnyul.blog.hu)
