Az agyonrajongott szakállas nőimitátorok, a kreativitás Csomolungmáját ostromló banánevő focisták és a hallásproblémák kezelésére tökéletesen alkalmatlan mini halláserősítők világában igazi felüdülést jelent valami igazán jó hírről beszámolni. Bár ennek a hírnek nem lesz akkora sajtóvisszhangja, mint mondjuk a Sterling ügynek, mégis jó érzés egy olyan projektben részt venni, amivel rengeteg embernek segíthetünk információhoz jutni, és a hallásproblémájának megoldásán keresztül közvetve visszaadni a jobb minőségű élet reményét. Szóval örülünk, Vincent!
hallA?s-rehabilitA?ciA?
A nagy hallókészülék dilemma: stigma vagy megváltás? I. rész
Azt hiszem, a hallással kapcsolatos témákat tekintve nincs ennél kényesebb. Minden leírt vagy kimondott szónak hatványozott súlya van. Valamiért mindenki ódzkodik attól, hogy úgy fogalmazzon, ahogyan azt valójában gondolja, vagy egyszerűen kerüli a véleménynyilvánítást. Itt az ideje viszont elkezdeni beszélni róla, írni, értekezni és hozzájárulni valamilyen módon ahhoz, hogy társadalmi szintű változást érjünk el. A poszt hosszú lett, ezért két részletben fogjuk leközölni. És nem a hallássérültekről szól.
Itt az ideje tisztán látni. És szerintem hallani is.
Ismerünk olyat, akinek hallásproblémája van, de homokba dugja a fejét? Segítsünk neki!
Általában a betegségeinket szeretjük magunkban megélni. Titkoljuk a külvilág elől, magánügyként kezeljük. Azt hiszem, ez így természetes. Csak azokkal osztjuk meg, akik közel állnak hozzánk, és akik segíthetnek a gyógyulásban. Vannak azonban olyan betegségek, állapotok, amelyeket magunk nem veszünk észre, vagy nem akarunk észrevenni. Környezetünk ugyan figyelmeztet, ad visszajelzést, de makacsul ragaszkodunk az általunk egészségesnek vélt állapothoz.
Ilyen a fokozatosan romló hallás is, az érintettnek alig tűnik fel, megszokottá válik, és hajlamos környezetét hibáztatni: sutyorognak, nem beszélnek érthetően, hadarnak, úgy beszélnek, hogy ő ne hallja. Az ebből eredő konfliktusok, sértettség, a meg nem értettség akár a környezettől, a hozzátartozóktól való elfordulásig fajulhat.
Azonban a közvetlen környezetből érkező visszajelzések ráirányítják az érintett figyelmét a problémára, és idővel hajlandó lesz változtatni a kialakult hallásproblémán. Ha már eddig eljutottunk, ne engedjük el szerettünk kezét. Kísérjük el a hallásvizsgálatra, hallgassuk meg az eredményt, a javaslatot. A hallásjavító eszköz kiválasztásában is sokat segíthetünk, hiszen jobban ismerjük igényeit, milyen életvitelt folytat, hogyan ért a műszaki berendezésekhez, mennyire tudja jól kezelni az apróbb tárgyakat. A készülék láthatósága sok esetben ijesztő lehet, ma már vannak olyan picike eszközök, melyen teljesen elbújnak akár a fülben, akár a fül mögött.
Hozzátartozóként már a készülék beállítása közben fel tudjuk mérni, hogy mennyit segít a készülék. Kérdéseket tehetünk fel, megfigyeljük mennyivel hall jobban a korábbiakhoz képest. Így magunk is megbizonyosodhatunk a pozitív változásról.
Sokszor tapasztalom, hogy az idősebb emberek félnek a hallókészüléktől. Attól félnek, hogy elrontják, nem tudják megtisztogatni, nem tudják majd önállóan kezelni. A hallásspecialista részletesen megmutatja, és gyakoroltatja a készülék használatát, és minden szükséges tanáccsal ellátja a leendő készülékviselőt. Bizonyos esetekben – rossz látás, vakság, remegő kezek, feledékenység – szükség van a család segítségére. Úgy látom, hogy akár a házastárs, a gyermekek, az unokák is szívesen átvállalják a hallókészülék körüli teendőket. Ne féljünk tehát kérdezni, és figyeljünk, mert a megszerzett tudásunkkal hozzájárulhatunk a sikeres készülékviseléshez magunk is.
A készülék kezelésén túl a hangokhoz való hozzászokásban is támogatást nyújthatunk. A készülékkel olyan hangokat hallhat a viselője, amelyektől a csendben töltött évek alatt elszokott, és nem tudja beazonosítani a hangforrást, nem tudja mit hall. Ilyenkor megmutatjuk az ismeretlen hangot, megbeszéljük vele, hogy mit hallott (óraketyegés, hűtő zúgása, ajtónyikorgás, lépteink hangja, madárcsicsergés).
Beszélgetéseknél ha nem ért minden egyes szót, vissza-visszakérdez úgy, hogy a készülék a fülben van, türelmesen ismételjük meg mondandónkat. A hangos beszéd sem készülék nélkül, sem készülékkel nem hozza meg a kívánt jó beszédértést. Ezt az magyarázza, hogy a hallósejtek káros működésével a halk hangok nem hallhatók, a hangos hangok bántóbbak, erősebbnek tűnnek mint amilyenek valójában. Ilyenkor lassabban, tagoltabban beszéljünk, esetleg más kifejezéseket alkalmazzunk.
A hallókészülékek időről-időre állítást igényelnek, ez függ a hozzászokás mértékétől, és az esetleges hallásállapot változástól. Tapasztalatainkat érdemes megosztani a hallásspecialistával, így megkönnyítjük a készülék finomhangolását.
A készülékkel meg kell tanulni hallani. Csak türelemmel, gyakorlással érhetjük ezt el. Sokszor a hozzátartozók szerepe éppen olyan fontos, mint a jól beállított hallókészülék rendszeres viselése.
>> Kapcsolódó cikkek:
Halláserősítő vs. Hallókészülék
A minap furcsa dolgot tettem. Végignéztem egy teljes reklámblokkot a tévében. Aki már tett ilyen szörnyűséget, az tudja, hogy nem kis kihívásról van szó. Tanulságos volt, az biztos. Megállapítottam, hogy az öngyógyítás korát éljük. A fejfájástól a bélpuffadáson keresztül a körömgombáig mindenre találunk megoldást magunknak. Ezen kicsit elgondolkodtam. Tényleg ennyire egyszerű?
 |
| Fából vaskarika (Fotó: naplo.org) |
Fogjuk meg egymás kezét!
Közeleg az ünnep. Van belőlük néhány, de az igazi, a nagybetűs mégis a Karácsony, család, szeretet, összetartozás, hit, ajándékok, sok-sok süti és a díszített fa. Sokfélék vagyunk, más-más dolgokban hiszünk. Más hagyományokban, babonákban, diétában, technikában. Apropó! Tudták, hogy a hallókészülékben nem kell hinni? Csak ki kell próbálni! A változás azonnal érezhető. Ennyire egyszerű. Hmm… de miért nem siet akkor mindenki hallókészüléket vásárolni, ha érzi, hogy baj, probléma van?
 |
| “Az én felelősségem, hogy figyeljek rá” |
Első poszt
Pertl Petra, a Hallásspecialista Blog főszerkesztője kért meg, hogy az elsőt írjam meg én. Örömmel – válaszoltam neki szinte azonnal, majd’ két hónap gondolkodás után. Mert, hogy vannak itt ezek a dolgok az elsővel kapcsolatban.
A látszat ellenére itt állunk a rajtvonalon
Az első poszt az valami olyasmi lehet, mint az előszó az iskolai tankönyvben. Kevesen olvassák el, és általában nem is túl érdekes. És még kevesebben vannak, akik felelnek vagy feleltetnek belőle, attól függően ugye, hogy ki hol áll.
Kivételek persze néha akadnak.
Sztereó ellátás – két füllel könnyebb
Sokan gondolkodnak így: „Nem hallok jól, ez tény. A hallásvizsgálaton megállapították, hogy hallókészülékre van szükségem, ez is tény. Oké, de minek nekem két hallókészülék, elég, ha az egyik fülemre hallok, az is jobb, mint a semmi”. Vagy mégsem? És mit is jelent a sztereó ellátás, és miért van rá szükség?
 |
| Melyik oldalon is hallom? |
3 tévhit a hallókészülékekről
Biztosan erre esküdtünk fel?
Amikor valaki úgy dönt, hogy hallás-rehabilitációval kezd el foglalkozni, akkor a fő motivációk között mindig ott szerepel az embertársak iránt érzett empátia, a tenni akarás, valamint az igény a segítségadásra. Segíteni a lehető legjobb eszközökkel, a legjobb megoldást nyújtva, a legjobb tudás szerint.
Csak egyfajta segítség létezik. A valódi segítség.
Minden egyes nap, minden egyes percében. Igaz ez egy adott szakemberre, és szinte kivétel nélkül igaz a hallókészülék-forgalmazó vállalatokra is. Vagy mégsem?