Jó kérdés! Csecsemőkorban több alkalommal ellenőrzik azt, hogy jól hallunk-e. Óvodában, az iskolakezdés előtt is megvizsgálják, hogy hallásunk alkalmas-e arra, hogy jó tanulók legyünk. Ha sikerült megfelelnünk a védőnői elvárásoknak (tehát a megfelelő időben integettünk a megfelelő kezünkkel), már alkalmasak is vagyunk.
Melyik oldalon hallod a hangot, Cseng?
Valóban ennyi lenne az egész? Sajnos sok esetben tényleg arról van szó, hogy ha jó időben jó kezünkkel kalimpálunk egy gyerekekkel telezsúfolt szobában, már át is mentünk a „hallásteszten”. A szakmai előírásoknak megfelelő hallásvizsgálat azonban ennél sokkal összetettebb folyamat. Rengeteg szorongást, problémát – akár betűtévesztést, diszgráfiát, diszkalkulációt – okozhat, ha egy kisgyermek tényleg nem hall rendesen. Ezért érdemes olyan vizsgálatokat végezni, amelyek valóban pontos, releváns következtetésekkel zárulnak.
A téma több, mint fontos. Ezért a fentiekről egy másik posztban részletesen is ki fogom fejteni a gondolataimat a közeljövőben!
Emlékszem, hogy iskolás koromban mindenféle vizsgálaton voltam: mentünk iskolafogászatra, lemértek minket (dekára pontosan), megvizsgálták, hogy elég magasak vagyunk-e, és hogy el tudjuk-e olvasni a számokat a megfelelő távolságban elhelyezett tábláról. Az iskola pszichológusa még az is megállapította, hogy gyér teljesítményem hátterében családi okok szerepelnek (szerencsére a lustaság nem merült fel lehetőségként, a Doktornő papírján ugyanis nem volt ilyen rubrika). A hallásommal viszont soha senki nem törődött. Szerencsémre szükség sem volt rá, de az engem körülvevő környezet, és a munkám során szerzett tapasztalatok arra késztetnek, hogy felhívjam a figyelmet a megelőzés fontosságára.
Pályafutásom során több alkalommal találkoztam olyan hasonló korúakkal (35 felett járok, de ez titkos!), akik hallásproblémával éltek, de erről nem tudtak. Nekem kellett felvilágosítanom őket, hogy meg nem értettségük, és ebből fakadó haragjuk, családi/munkahelyi konfliktusaik forrásának oka a hallásuk romlása is lehet. Hiszem azt, hogy a rendszeres ellenőrzés, a legalább évente egyszer megismételt hallásszűrés sok esetben megelőzheti ezeket a családi, munkahelyi nézeteltéréseket, a kirekesztettség érzését.
Lehet, hogy valójában hallásprobléma áll a háttérben?
Hiszen miért ne mehetnénk el egy hallásvizsgálatra? Saját bőrömön is tapasztaltam – hiszen nem csak vizsgálok, vizsgálnak is rendszeresen – hogy nem fáj, gyorsan túl vagyunk rajta, és ha megfelelő hallásspecialistát választunk, akkor pontos és megbízható eredményt kapunk. Én vigyázok a családomra is, ezért már nekik is beiktattam az életükbe az éves halláskontroll vizsgálatot.
Mi baj történhet?
Ha minden rendben, akkor elégedetten nyugtázhatjuk, hogy semmi gond a hallásunkkal. Amennyiben mégis kiderül, hogy probléma van, akkor viszont egy hallásspecialista segítségével megtalálhatjuk a megoldást halláspanaszunkra.
