A XX. század kezdetén a hallókészülékek elektromossá váltak. A hallásjavító eszközök területén az első igazi mérföldkövet Alexander Graham Bell tette le. Az amerikai fizikust az motiválta a kísérletezésre, hogy felesége maga is hallásproblémával küzdött, rajta szeretett volna segíteni. Ez volt az első igazi elektromos hallókészülék, bár komfortérzetet tekintve hagyott bőven kívánnivalót maga után, mivel egy meglehetősen súlyos, bőrönd nagyságú szerkezetről volt szó.

harold_whittles.jpg
Jack Bradley híres felvételén Harold Whittles látható, aki életében először hallott hangokat, miután a hallókészüléket a fülébe helyezték.

Ezt követően megjelentek az első szénmikrofonos hallókészülékek is. Ezek a szerkezetek nem jelentettek igazi áttörést, ugyanis rendkívül rossz minőségű hangátvitelt és nagyon csekély erősítést tettek lehetővé. Ráadásul praktikum szempontjából sem jeleskedtek: nagyméretűek és nehezek voltak. Pont ezért (bár léteztek hordozható fajtájúak) leginkább otthoni, asztali változatban voltak használatban.

szenmikrofonos_hallokeszulek.jpg
“Rádióra hasonlító” asztali hallókészülék

Az első „igazi” hallókészüléket 1901-ben, Alexandra angol királyné számára készítették el. Bár hordozhatónak ezt sem lehetett nevezni, hiszen használatához elektromos hálózatra volt szükség, ráadásul viselése sem volt túl kényelmes.

5 évvel később, 1906-ban a berlini Német Akusztikai Társaság kifejlesztette az első hordozható, szárazelemmel működő hallókészüléket. Ez volt az a pont, melyet már méltán nevezhetünk mérföldkőnek, hiszen ettől kezdve nyílt meg a lehetőség arra, hogy a hallásproblémával élők „valódi” megoldáshoz jussanak.

1906_hordozhato_hallokeszulek.jpg
1906-ban találták fel az első hordozható hallókészüléket

A következő nagy lépés az 1920-as években történt, amikor is a szén típusú hallókészülékek már elavultnak kezdtek számítani, hiszen megkezdték pályafutásukat a vákuumcsöves megoldások.

vakuumcsoves_hallokeszulek.gif
Az első hordozható, vákuumcsöves hallókészülék, melyet Ralph Allison tervezett

Ezek a készülékek már nem csupán az enyhébb halláscsökkenésre kínáltak megoldást, mint a korábbi hallásjavítók, már a mérsékelt, és mérsékelten súlyos halláskárosodásban szenvedők számára is javulást eredményeztek. A kényelmi szempontokat még ezek a szerkezetek sem elégítették ki maradéktalanul: nagyok voltak, súlyosak, ráadásul két különböző típusú elemre volt szükség a működésükhöz. Az elemeket a kezdeti időszakokban egy külön dobozban kellett elhelyezni, ráadásul bekapcsolás után nem azonnal érték el teljesítményük maximumát.

hallokeszeulek_ket_elem.jpg
Két különböző elemmel működő hallókészülék

A hallókészülékek méretében legközelebb az 1940-es években történt „radikálisabb” változás, ugyanis a fejlett technológiáknak köszönhetően már meg tudták oldani a lekicsinyített vákuumcsöves készülékek gyártását. A még mindig dobozos verziójú, de kisebb méretű, és hordozható típusú hallókészülékek már súlyos halláskárosodásban szenvedők számára is meghozták a minőségi élet lehetőségét. Nem csupán hangerejüket, hangszínüket is lehetett szabályozni, így talán egy kicsit jobban meg tudtak felelni az egyéni igényeknek.

hordozhato_vakuum_csoves_hallokeszulek.jpg
Hordozható, vákuumcsöves hallókészülék
  

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések