Dr. Rovó László, fül-orr-gégész és audiológus professzor nyilatkozik a műtétről

A médiamegjelenésekről

Hogy kerül egy műtét az összes fontos országos csatorna – M1, M2, Duna TV, RTL Klub, TV2, Hír TV, Echo TV – Híradójába? Hogyan kerül a Magyar Nemzet címoldalára, a Magyar Hírlap második oldalára? Miért gondolja a Metropol, hogy érdemes fél oldalt szentelni a dolognak? Hogy lesz belőle Index címlap vagy hogyan lesz tudósítás a Kossuth Rádió leghallgatottabb műsorába, a Déli Krónikába? És mégis, hogyan fordulhat elő, hogy egy ilyen fontos hírt agyonhallgatnak bizonyos médiumok? A műtétnek vagy Dr. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár úr bejelentésének – az újszülöttek kötelező műszeres, azaz objektív hallásvizsgálatának törvénybe foglalási szándéka – van számukra hírértéke?

A Facebook erejéről

A műtét napján az MTV Híradójának Facebook oldala egyetlen egy hírt talált fontosnak a megosztásra: a sikeres szegedi beavatkozásét. A hírt eddig 373 személy találta Like-ra érdemesnek, és 134-en osztották meg az információt az ismerőseik között. Az Index cikkét 658-an ajánlották elolvasásra. Ennél is megdöbbentőbb a Szeged Cafe 822 Like-ja, vagy a Délmagyarország (Csongrád megye napilapja) Facebook oldala, ahol 988 (!) Like és 481 megosztással segítették az olvasók a hír terjedését. Aki naponta használja a közösségi oldalakat, az tudja, hogy ezek hatalmas számok.

Számomra ez három dolgot jelent:

• a jó hírekre vágynak az emberek, és örömmel osztják azokat meg ismerőseikkel
• valami olyasmit viszünk véghez, amit értékel a társadalom még akkor is, ha személyesen nem feltétlenül érintett az ügyben
• a szegedi és környékbeli emberek igazán büszkék a helyi sikerekre

Persze néhány rosszindulatú kommentelő mindig akad, róluk hamarosan egy posztot fogok publikálni a blog hasábjain.

A szegedi emberek összetartásáról

Nem először tapasztalom, hogy a szegedi, vagy tágabb környezetüket tekintve a Csongrád megyei emberek milyen összetartóak. Volt szerencsém együtt dolgozni szegedi színészekkel, gyártásvezetőkkel, operatőtökkel, valamint más, a film/színház területén tevékenykedő emberekkel, és lenyűgözőnek tartottam azt, ahogyan egymást segítik a közös munka során. Kiálltak egymásért mindig, minden pillanatban. Akkor még azt gondoltam, hogy ez a művészek közötti különleges kapcsolat miatt lehet. Persze az is volt, de nem csak az.

Korábban jó pár fontos eseményen együtt dolgoztunk a szegedi újságíró kollégákkal. Ilyen volt többek között az első hazai Cochlear Baha 4 Attract premier is. A különböző televíziós stábok, a helyi tudósítók a mostani műtéten ugyancsak ott voltak. Azonnal jöttek, mert valami országos szinten fontos, de ugyanakkor Szeged városának is jó hírét keltő eseményre hívtuk őket.

Sokat hallani a nézettségért, olvasottságért, hallgatottságért folyó ádáz küzdelemről. De amikor a helyi tudósítók egymásnak adják a drótot a műtétről (a kedvenc M1-es riporterem szól az MTI-s kollégának, a kiváló fotós a Lánchíd Rádiónak, stb.), amikor az RTL Klub nagyszerű riportere, az éppen a műtőben forgató TV2-s operatőrnek a műtő előtt hagyott táskáját és kamera állványát gondolkodás nélkül magához veszi, és leviszi a sajtóbeszélgetés helyszínére, vagy amikor a Hír TV és az Echo TV operatőre egyszerre forgat a viszonylag kicsi műtőben, és elosztják egymás között, hogy ki veszi a nagy totált, ki pedig a közeliket, és az anyagokat megosztják egymás között… akkor azt gondolom, hogy igen, ezt az élet minden területén így kellene csinálnunk. Kedves szegedi Kollégák, minden tiszteletem a tiétek!

A szegedi stábok és tudósítók: minden tiszteletem a tiétek!

Sajtóesemény Szegeden? Biztosan balhé lesz a környéken!

Amikor tavaly ősszel a világon először végezte el Rovó Professzor az általa kifejlesztett új műtéti technológiával a Cochlear Baha 4 Attract műtétet, akkor is meghívtuk a sajtó munkatársait az eseményre. A beavatkozást hosszú egyeztetések előzték meg, Svédországból és Svájcból is érkeztek specialisták, hatalmas előkészület volt a Klinika részéről is. Minden rendben ment, míg a műtét előtti délután nem messze Szegedtől, egy Romániából érkező osztrák Hummer-es elütötte a munkáját végző rendőrmotorost. A szörnyű esetre persze nem csak aznap, hanem másnap reggel is “hivatalos volt” a média. Megértem őket, hogy ott volt a helyük, az egész ország megdöbbenve várta az újabb híreket. Eljött minden pr-es rémálma, amikor váratlanul valami nagyobb érdeklődésre számot tartó, kihagyhatatlan dolog történik közvetlenül a sajtóesemény előtt. A szegedi sajtós kollégák pozitív hozzáállásuknak és logisztikai képességeiknek köszönhetően azonban mégis megoldották valahogy a helyzetet, és a Baha műtétről és a balesetről is tudósítottak.

De azt az estét tényleg nem kívánom senkinek.

És persze most sem maradtunk ki a jóból. A műtétnek vége, szülőkkel riportok elkészítve, Rovó Professzor még egy utolsó egyeztetésen Dr. Zombor Gábor államtitkár úrral, kamerák a helyükön, újságírók jegyzetei és diktafonjai bekészítve. Ez a nap csúcspontja, egy pr-es számára az utolsó lépés a pár órán át tartó halhatatlanság felé vezető úton: Államtitkár úr be fog jelenteni valami nagyon fontos dolgot, Professzor úr részletesen beszámol majd a műtétről, Terman Tibor, az Amplifon Kft – az implantátum hivatalos hazai disztribútorának ügyvezetője – beszélni fog az implantátum működéséről.

Dr. Zombor Gábor, Prof. Dr. Rovó László és Terman Tibor

Minden és mindenki a megfelelő helyen. Ez az! Két perc – mondom a sajtós kollégáknak, amikor hirtelen nagy zsivaj támad a teremben, mindenki kapkod a telefonja után. Beérkezik egy hívás, hogy a TEK letartóztatott nyolc autópálya rendőrt. Ez nem lehet igaz. A stáboknak menniük kellene, hirtelen tapintható lesz a feszültség, senki nem akar lemaradni semmiről… aztán belépnek a főszereplők, és az újságírók újra jelesre vizsgáznak. Maradnak, kérdeznek, érdeklődőek. És persze este látom a Híradókban, hogy kitűnő riportot forgattak a TEK-es akcióról is.

Szegeden így mennek a dolgok.