A kép nem Budapesten készült. Itthon Terminator, majd Slayer polót viselt a dobos.

Rendhagyó kritika következik.

Mit keres egy 50 millió lemezt (vagy hogy hívják manapság?) eladó kanadai zenekar a Hallásspecialista Blogon? Jogosnak tűnik a kérdés, bár aki ott volt, az pontosan ugyanazokkal a tünetekkel küzd ezekben a pillanatokban, amikkel én. Korunk Bon Jovi-ja elintézte a hétvégénket, már ami a hallásunkat illeti.

És így már mindjárt érthető is.

Az előzenekar – az amerikai Skillet – a szokásos előzenekari hangzást kapta, nagy massza, iszonyatos hangerővel. A két fiú-két lány (milyen konzervatívok), két gitár-basszus-dob alapfelállás, két őrült vonóssal (hegedű, cselló, hogy nem mondjam gordonka – most akkor mégsem konzervatívok?) egészült ki. A stábjukat valószínűleg több stylist, fodrász, sminkes, stb. alkotta, mint technikus. Ennek ellenére hatalmas koncertet adtak, percenként megköszönve a Nickelback-nek a lehetőséget a turnén való részvételért. Az egész koncepció (zene, design, stb.) nagyon futurisztikus volt, de minimum Az ötödik elem. Jó lenne látni egy teljes koncertjüket is normális hangzással. Az utolsó előttiként elővezetett Monster jó dal, itt lehet meghallgatni.

Ez a fickó a legextrémebb színpadi zúzda közben virtuózkodott (a kép nem Budapesten készült, bár készülhetett volna itt is)

Az átszerelés alatt össznépi bólogatás a Back in Black/Hot For Teacher/Live Wire/Welcome to the Jungle/Dogman/Seek&Destory/Walk kombóra, majd az Animals-szal berobbant a Nickelback. A kvázi slágergyárként működő hard pop rock zenekar idejött Budapestre, adott egy majdnem tökéletes koncertet (jó az elején a hangzás pocsék volt), ellőtte az összes ilyenkor szokásos poént (értsd: ‘koszonom’, ‘Budapessst’, és sok-sok ‘egészsegedre’), és valamivel több, mint másfél órányi mosolyt csalt az emberek arcára az olyan együtt éneklős megadalokkal, mint a Rockstar vagy a When We Stand Together.

Eljátszották az első slágerüket két verzióban is, de más-más refrénnel (How You Remind Me és a Someday). Még saját ötletük újrahasznosítása is kitűnően működött.

A közönség nagyrészt rock vonalról érkező 35-40 évesekkel valamint nem rock vonalról (van olyan még, hogy pop?) tinédzserekből illetve huszonkevés éves hölgyekből állt. Persze ott voltak az ismertebb képernyős arcok is, volt olyan híradós, aki az első sorban tombolt, és volt olyan műsorvezető is, aki valószínűleg a lánya miatt jött el, de őt is elkapta a Figured You Out és a Burn It To The Ground sodró lendülete. We Love to Entertain You!

Mr.Lavigne és Mrs.Kroeger

Chad Kroeger énekes Mr. Lavigne-ként mutatkozott be, és megkérte a hölgyeket, hogy ne veszélyeztessék a házasságát azzal, hogy fehérneműket dobálnak neki fel a színpadra. Két számonként a zenekar tagjai pálinkával (mi mással?) koccintottak arra, hogy tegnap péntek volt (‘It’s Friiiidaaay!’), és legalább hat balladával sokkolták az általában feleségüket/lányaikat/barátnőiket elkísérő férfiakat. A maga szintjén az egész mégis működött.

Vagy talán nem is az a legjobb kifejezés, hogy működött. Én még életemben nem láttam ennyi csinos nőt rock koncerten ilyen őrült módon énekelni, táncolni és ugrálni. A mellettem megőrülő szőke testvérpár folyamatos sikítozása a végére olyan mérteket öltött, hogy azt azonnal rögzíteni kellett volna a következő Elvis vagy Beatles filmhez közönségzajnak. Néha komolyan úgy éreztem magam, mintha a legőrültebb legbelevalóbb női rajongókból összevágott Nickelback koncertvideóban lennék. Mindenesetre örülök, hogy egymás nyakába tudtam segíteni a lányokat az utolsó dalnál.

És itt el is jutottunk arra a pontra, ami miatt úgy éreztem, hogy le kell írnom ide a gondolataimat.

A hangerő tényleg brutális volt, méltó egy vérbeli rock koncerthez. A mai ifjúság viszont tényleg nagy bajban lesz emiatt. Vagy legalábbis sokkal korábban fognak jelentkezni náluk a halláspanaszok, mint kellene. Ha csak heti egy-két alkalommal éri őket ilyen mértékű hangerő stressz… de nem akarok az unalomig ismételt mp3 lejátszós példákkal előjönni. És nem is gondolom, hogy ennek a posztnak a hatására tömegesen indulnak majd el az emberek zajvédő fülillesztékekért a hallásközpontokba.

Valamit azonban tenni kell az ilyen intenzitású hanghatások és a más jellegű zajártalmak ellen.

Ahogy jelenleg állunk, a férfiak körében hamarosan a legnépszerűbb szakmák között lesz az audiológus/hallásspecialista hivatás.

Hogy miért?

Mert még néhány Nickelback koncert, és egy helyen sem fognak találkozni annyi csinos, fiatal nővel, mint a jövő hallásközpontjaiban.

Hosszú, tömött sorokban fognak várakozni a hallókészülékükért.

Van, aki azt mondja, hogy olyan jó volt a koncert, hogy még ez is megéri neki. Hiába, szerinte a Nickelback a 2000-es évek legkirályabb dallamos hard rock bandája.