Jack Bradley híres felvételén Harold Whittles látható, aki életében először hallott hangokat, miután a hallókészüléket a fülébe helyezték.

Ezt követően megjelentek az első szénmikrofonos hallókészülékek is. Ezek a szerkezetek nem jelentettek igazi áttörést, ugyanis rendkívül rossz minőségű hangátvitelt és nagyon csekély erősítést tettek lehetővé. Ráadásul praktikum szempontjából sem jeleskedtek: nagyméretűek és nehezek voltak. Pont ezért (bár léteztek hordozható fajtájúak) leginkább otthoni, asztali változatban voltak használatban.

“Rádióra hasonlító” asztali hallókészülék

Az első „igazi” hallókészüléket 1901-ben, Alexandra angol királyné számára készítették el. Bár hordozhatónak ezt sem lehetett nevezni, hiszen használatához elektromos hálózatra volt szükség, ráadásul viselése sem volt túl kényelmes.

5 évvel később, 1906-ban a berlini Német Akusztikai Társaság kifejlesztette az első hordozható, szárazelemmel működő hallókészüléket. Ez volt az a pont, melyet már méltán nevezhetünk mérföldkőnek, hiszen ettől kezdve nyílt meg a lehetőség arra, hogy a hallásproblémával élők „valódi” megoldáshoz jussanak.

1906-ban találták fel az első hordozható hallókészüléket

A következő nagy lépés az 1920-as években történt, amikor is a szén típusú hallókészülékek már elavultnak kezdtek számítani, hiszen megkezdték pályafutásukat a vákuumcsöves megoldások.

Az első hordozható, vákuumcsöves hallókészülék, melyet Ralph Allison tervezett

Ezek a készülékek már nem csupán az enyhébb halláscsökkenésre kínáltak megoldást, mint a korábbi hallásjavítók, már a mérsékelt, és mérsékelten súlyos halláskárosodásban szenvedők számára is javulást eredményeztek. A kényelmi szempontokat még ezek a szerkezetek sem elégítették ki maradéktalanul: nagyok voltak, súlyosak, ráadásul két különböző típusú elemre volt szükség a működésükhöz. Az elemeket a kezdeti időszakokban egy külön dobozban kellett elhelyezni, ráadásul bekapcsolás után nem azonnal érték el teljesítményük maximumát.

Két különböző elemmel működő hallókészülék

A hallókészülékek méretében legközelebb az 1940-es években történt „radikálisabb” változás, ugyanis a fejlett technológiáknak köszönhetően már meg tudták oldani a lekicsinyített vákuumcsöves készülékek gyártását. A még mindig dobozos verziójú, de kisebb méretű, és hordozható típusú hallókészülékek már súlyos halláskárosodásban szenvedők számára is meghozták a minőségi élet lehetőségét. Nem csupán hangerejüket, hangszínüket is lehetett szabályozni, így talán egy kicsit jobban meg tudtak felelni az egyéni igényeknek.

Hordozható, vákuumcsöves hallókészülék

Az ember már a múltban is elég találékony volt ahhoz, hogy megtalálja azokat a módszereket, melyek segítik őt, hogy minél inkább együtt tudjon élni a halláscsökkenésével.

Amíg még nem létezett semmiféle eszköz ennek a problémának a kiküszöbölésére, addig maradt az ember tenyere, ami mindig kéznél volt. Ezekben a kezdeti időben az érintettek a fülkagyló mögé illesztett tenyerüket használták a hangok felerősítéséhez, így jobban hallották a levegőn át terjedő hangokat, illetve a beszédet.

Későbbiekben bizonyos tengeri kagylók, csigák kemény házát és a szarvasmarha tülkét használták, melyek alkalmasak voltak a hangerősítésre. Valószínű, hogy ezek voltak a hallótölcsérek ősei.

Mechanikus eszközök

A XVIII. században már megjelentek az akusztikus trónok/székek, melyek számos királyi családnál népszerűek voltak, ám a lakosság nagyobbik részének nem volt lehetősége beszerezni egy ilyen drága eszközt. Mindemellett ezek a “halláserősítő” ülő alkalmatosságok nem voltak túlzottan praktikusak: a karfában lévő nyílásba kellett beszélni, majd a beépített csöveken keresztül jutott a hang a fülbe.

Fotók: universovisual.webnode.com

A XIX. század elejére különféle anyagokból (fából, fémből) készült, és különböző formájú, trombitához, szájtölcsérhez vagy egy szarvhoz hasonlító hallócsövek egész sora került használatba. A hangok egy hosszú, vékonyodó csövön keresztül jutottak a fülhöz, és csak akusztikai erősítésük volt. A hallócső a hangvisszaverődés elvén működött: a hanghullámok a tölcsér alapjától a csúcsa felé haladva és a falról többször visszaverődve összegyűlnek, és így tömörebben, azaz hangosabban jutnak a fülbe. A beszélőnek közvetlenül a tölcsérnél kellett lennie, a nagyothalló a cső vékony végét a fülébe dugta.

A hallócső használata a XX. század első negyedéig igen elterjedt volt, legfőképpen az időskori nagyothallás során.

Fotók: antiquescientifica.com, phisick.com

Fotók: manchesterconfidential.co.uk, horkol.hu

A leghíresebb hallócsövet talán Beethooven viselte, melyet Johann Melzel feltalálótól kapott 1814-ben.

Fotó: seniorplanet.org

Később olyan kisméretűvé váltak, mint az akkori mindennapi tárgyak: legyező, volt köztük fejre csatolható, sétapálca, sőt a két fülre kapcsolható tölcsér is.

Fotók: clearlyhearing.com, seniorplanet.org

]]> http://hallasspecialista.hu/2014/10/28/a_hallasjavito_eszkozok_tortenete_i/feed/ 0 http://hallasspecialista.hu/2014/05/20/hamarosan_kezdodik_a_strandszezon/ http://hallasspecialista.hu/2014/05/20/hamarosan_kezdodik_a_strandszezon/#comments Tue, 20 May 2014 08:30:00 +0000 http://hallasspecialista.blog.hu/2014/05/13/hamarosan_kezdodik_a_strandszezon Biztosan mindenki nagyon örül neki, hogy beköszöntött a jó idő. Nem szeretnénk ünneprontók lenni, ám úgy gondoljuk, hogy fontos beszélni róla, hogy a napsütéses meleg napok nem csupán a strandszezont, a külső hallójárat-gyulladás szezonját is elhozza számunkra. Ez a betegség legtöbbször a strandolás, a vízbe merülés kapcsán alakul ki, és nem kíméli sem a kicsiket, sem a nagyokat.

A külső hallójárat-gyulladás kialakulása

A külső hallójárat egy szűk, faggyúmirigyekkel bőven ellátott, itt-ott kanyargós cső. A hozzávetőlegesen 3 cm hosszú külső hallójáratot bőr fedi, a középfül felőli végét pedig a dobhártya zárja le.

A probléma azzal kezdődhet, hogy a bőr tartósan nedvessé válik. A hallójárat így felázik, és a bőr elveszíti természetes védekező rétegét, leázik ugyanis a fülzsírréteg, és megszűnik a savas vegyhatást nyújtó savköpeny. A testmeleg és a nedvesség – mint egy táptalaj – segítik a kórokozók elszaporodását, emiatt a hallójárat-gyulladás az egyik leggyakrabban jelentkező megbetegedés az uszodába járók és a vízparton nyaralók körében.

Hajlamosító tényezők

A külső hallójárat-gyulladás kialakulását elősegítheti a túlságosan szűk hallójárat, vagy a hallójárat bemenetének a túlzott szőrképződése. Ennek az az oka, hogy a hallójáratban nehézkessé válik az átjárás, így károsodik annak öntisztító mechanizmusa.

A hallójáratban lévő apró hámsérülések is hozzájárulhatnak a hallójárat-gyulladás kialakulásához. Ezek a hámsérülések kialakulhatnak például a külső hallójáratunk túlzott tisztogatása miatt, mely több szempontból sem szerencsés. A helyes fültisztításról ITT olvashat bővebben.

Gyakran előfordul, hogy strandolás után jelentkeznek a panaszok. Ebben az esetben az első tünet az, hogy úgy érezzük, víz ment a fülünkbe, melyet nem tudunk onnan sehogyan sem eltávolítani, kicsurgatni.

Érdemes néhány szabályt betartani, hogy megelőzzük a bajt.

• Ne nyúlkáljunk mélyen a hallójáratba – száraz vattával sem – főként ne tegyük ezt napi rendszerességgel.
• Fürdés előtt csepegtessünk néhány csepp babaolajat vagy paraffint a fülünkbe, mely egy időre víztaszító réteget képez a hallójáratunkban, és nem engedi átázni a bőrt.
• Nagyon hasznosak az egyedileg elkészített uszodai fülillesztékek, melyek megakadályozzák a víz bejutását a hallójáratba.

A hallójárat-gyulladás tünetei:

• A külső fülben kialakult fájdalom,
• Füldugulás, dugultság érzet
• Átmeneti halláscsökkenés
• Hőemelkedés – a magas láz nem jellemző, de előfordulhat
• Sárgás váladék termelődése, mely a fülkagylóban is megjelenhet, kicsoroghat.
• Súlyosabb esetekben bőrpír a fülkagyló előtt
• A fülkagyló duzzanata

A hallójárat-gyulladás kezelése

Amennyiben a fenti tüneteket észleljük, mindenképpen forduljunk orvoshoz. Addig is, amíg nem kapjuk meg az orvosi segítséget, hűtsük füleinket, mely elősegíti a gyulladás csökkenését. Tévhit, hogy a fül melegítése minden fül-probléma enyhítését hozza, ezért legyünk nagyon körültekintőek, és ha hallójárat-gyulladásra gyanakszunk, semmiképpen sem alkalmazzuk ezt a házi praktikát!

Az orvosi kezelés során először a hallójáratunk alapos kitisztítására kerül sor, majd a helyi kezelés következik. Ennek során fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő szerekkel (gézcsík, fülcsepp) gyógyítják a betegséget.

A hallójárat-gyulladás kezelése minden esetben orvosi feladat, így ne várjunk arra, hogy majd magától enyhülnek a tüneteink.

>> Kapcsolódó cikkek:

• Hogyan tartsuk tisztán füleinket?
• Strandolás érzékeny fülekkel – mire jó az uszodai fülilleszték?

KezdjA?k egy fontos fogalom tisztA?zA?sA?val. A fA?lviasz – mA?s nA�ven cerumen – a hallA?jA?ratban elhelyezkedA� mirigyek termA�ke. TehA?t egy termA�szetes kA�pzA�dmA�ny, amelyre bizonyos mennyisA�gben szA?ksA�g van a hallA?jA?ratban. TisztA�tja a fA?l jA?ratait, nem engedi kiszA?radni a bA�rt, A�s vA�di a hallA?jA?ratot a kA?lsA� negatA�v hatA?soktA?l, pA�ldA?ul megakadA?lyozza kA?lA�nfA�le kA?rokozA?k bejutA?sA?t a szervezetbe.

A hallA?jA?ratban a cerumen mindennemA� kA?lsA� rA?hatA?s nA�lkA?l is lassan, de folyamatosan “vA?ndorol” a termelA�dA�s helyA�tA�l kifelA� a fA?lbA�l, ahogyan az elA�bb emlA�tett mirigyek is termelik az “utA?npA?tlA?st”. Ennek a folyamatnak a segA�tsA�gA�vel tA?voznak a fA?lben lerakA?dott szennyezA� anyagok, A�gy a kosz, az elhalt hA?msejtek, a por, A�s egyA�b idegen anyagok is.

TehA?t a fA?lzsA�r egyA?ltalA?n nem felesleges A�s szA�rnyA�sA�ges dolog, mint azt sokan gondoljA?k. Nem is szabad teljesen eltA?volA�tani, mA�g annak ellenA�re sem, hogy zavarA?nak vA�lhetjA?k a jelenlA�tA�t. De mit tehetA?nk akkor, ha mA�gis meg akarunk szabadulni a cerumen egy rA�szA�tA�l, A�s mindemellett biztonsA?gban szeretnA�nk tudni hallA?jA?ratunk A�s fA?lA?nk egA�szsA�gA�t?

Mit ne tegyA?nk?

A biztonsA?gos fA?ltisztA�tA?s alapszabA?lya: soha ne nyA?ljunk a fA?lbe semmivel, mA�g fA?ltisztA�tA? pA?lcikA?val sem! BA?rmilyen eszkA�z sA�rA?lA�st okozhat, mA�g a sokak A?ltal elA�szeretettel hasznA?lt fA?ltisztA�tA? pA?lcika sem mondhatA? sterilnek. HasznA?lata sorA?n kA?rokozA?kat juttathatunk vele a szervezetA?nkbe, ami rosszabb esetben a kA?lsA� hallA?jA?ratunk idA?lt gyulladA?sA?hoz is vezethet.

Mi az, amit tehetA?nk?

SzA?raz A�s gyakran viszketA� hallA?jA?rat esetA�n, hetente 1-2 alkalommal hasznA?ljon paraffinolajat, ami egy vA�dA�rA�teget kA�pez a hallA?jA?ratban, a beszA?radt fA?lzsA�rt pedig feloldja. Ha sA�rA?lt a dobhA?rtya, az olajos cseppentA�s sem javasolt, A�gy elkA�pzelhetA�, hogy a legjobban akkor jA?runk, ha A�vente 1-2 alkalommal a fA?lA�szeten tA?volA�tjA?k el a fA?lben A�sszegyA�lt fA?lzsA�rt.

A fA?lnek azon rA�szA�t, amelyhez szabad kA�zzel, segA�deszkA�zA�k hasznA?lata nA�lkA?l hozzA?fA�rA?nk, napi szinten tartsuk tisztA?n. HajmosA?s, fA?rdA�s utA?n nagyon fontos, hogy a tA�rA�lkA�zA�nkkel fA?lA?nket is megszA?rA�tsuk. Ugyanis a gombA?k, a baktA�riumok nedves kA�rnyezetben A�rzik jA?l magukat, A�gy szA?rA�tA?s nA�lkA?l nA� a fertA�zA�s veszA�lye.

A�sszefoglalva a fentieket: A�rdemes A�vente egyszer ellA?togatnunk egy fA?l-orr-gA�gA�sz szakemberhez, aki szakszerA�en megtisztA�tja fA?leinket, ne hasznA?ljunk fA?ltisztA�tA? pA?lcikA?t, A�s napi szinten tisztA�tsuk, A�s szA?rA�tsuk fA?lA?nk kA?lsA� rA�szA�t.

Melyik oldalon is hallom?

Sok hallásproblémával élő érintett azt hiszi, hogy elegendő, ha csak a rosszabbik fülén visel hallókészüléket. De ez nem így van! Az egyoldali hallás nem elegendő, hogy megfelelően eligazodjunk a beszéd, a zene és a zajok világában.  Az emberi hallás két füllel működik igazán. A hallórendszerünk ugyanis úgy fejlődött ki, hogy binaurális, azaz a kétoldali hallásunk segítségével a lehető legjobb érzékelést és beszédértést érhessük el. Nem véletlenül van kettő belőle, csak két füllel hallunk megfelelően. A hang a jobb és a bal fület ugyan egész csekély különbséggel, de eltérő időpontban éri el. Amikor az agy mindkét fülből jeleket kap, képes meghatározni, hogy milyen irányból érkeznek a hangok. Ha mindkét fülből érkeznek hangok, akkor jobb a tájékozódó- és egyensúlyérzékünk, a világ pedig természetesebbnek tűnik.

Ezért is szükséges a sztereó ellátás, amely azt jelenti, hogy a mindkét oldalt érintő halásproblémát mindkét oldalon kezeljük. Ha két hallókészüléket viselünk:

• jobb és bal oldalon is jobb lesz a hallásunk
• könnyebben megy majd a beszédértés
• háttérzajban is javul az irányhallásunk
• jobb lesz a hangminőség és hangszínérzékelésünk is.

De nem csupán azt kell figyelembe vennünk, hogy a két hallókészülék milyen előnyökkel jár, hanem azt is, hogy mik a következményei, ha egyik fülünket „elhanyagoljuk”. A fülnek és az agyba vezető hallóidegpályának hangingerekre van szüksége ahhoz, hogy működésbe hozza, és működésben is tartsa a megmaradt hallási képességeket. A hallási képességek folyamatos romlásnak vannak kitéve akkor, ha huzamosabb ideig nem érik hangingerek a hallószervet. Így, ha tartósan csak az egyik fület használjuk, akkor a másiknak fül „elszokik a hangoktól”, és ezáltal rosszabb lesz az érthetősége.

A binaurális hallás annyira fontos, hogy a világ egy legjobb rock zenekara ezt a címet adta egyik albumának

A kétoldali hallás teszi lehetővé az irányhallást is. Az irányhallással tudjuk meghatározni, honnan érkeznek a hangok, például ennek segítségével érzékeljük, hogy melyik fáról halljuk csicseregni a madarat a parkban a padon üldögélve. Az irányhallás azért is fontos, mert rengeteg veszélyre is figyelmeztethet, például az úttest szélén állva meghallhatjuk, hogy egy autó közeledik, vagy, hogy a kerékpárúton átkelve meg kell állnunk, mert egy biciklis fog elrobogni előttünk. Tehát az irányhallást nap mint nap használjuk, még akkor is, ha ez közben nem tudatosodik bennünk, mert automatikusan történik. Mindehhez arra van szükség, hogy mindkét fülünk esetében megfelelő legyen a hallásunk.

Végül vegyünk egy egyszerű példát. Zenehallgatás során mindenki megtapasztalhatta már, hogy a sztereóhangzás, sokkal jobb hangminőséget képes nyújtani, mint a mono. A sztereó természetesebben és tisztábban hat, teljesebb és gazdagabb a hangzása. A hallókészülékekkel sincs ez másképpen: ha valaki két készüléket visel, a hangok sokkal kiegyenlítettebbnek tűnnek, így a hallás sokkal kellemesebb élményt nyújt, és az illető alacsonyabb hangerő mellett is jól fog hallani.

A tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy akiknek két hallókészülékre van szükségük, és kettőt is viselnek, sokkal elégedettebbek, mint azok, akik úgy döntenek, hogy kettő helyett csak egyet hordanak. A két hallókészülék által nyújtott, javított hangzás jelentősen javítja a hallásélményt. A legtöbb ember miután kipróbálta a két készülék viselését, soha nem akart többé csak egyet hordani.

Két fülünk van. Használjuk mindkettőt, hogy halljuk a világ hangjait, hogy semmiről se maradjunk le!